A munkaerő-piac állandó változásainak utókövetése komoly kihívás. Cikkünk célja támpontokat adni a munkaerőpiaci helyzet megértésében, a jelenlegi trendek átlátásában. Fluktuációkutatásunk rámutatott, hogy 2020-ban alacsonyabb fluktuáció volt jelen a cégeknél. Azonban fluktuáció egyáltalán nem szűnt meg, inkább sok helyen vihar előtti csend alakult ki, amelynek oka az volt, hogy a járvány okozta bizonytalan helyzetben sokan valóban nem mertek váltani, inkább „kivártak”, de amint rendeződött a munkaerőpiac, 2021-ben előrejelzésünknek megfelelően berobbant a fluktuáció.
Alapvetően három nagy táborra oszlanak jelenleg a munkáltatók:
- GONDOSKODÓK
akik humánusan, emberközpontúan és valódi támogató hozzáállással vannak jelen munkavállalóik életében. Ide akár azok a cégek is beletartozhatnak, akik leépíteni kényszerültek, de azt támogatóan, gondoskodó formában tették, az elmenőknek gyakorlati segítséget nyújtva, a maradókat pedig kézzelfogható információkkal látták el, elkerülve a bizonytalanságot.
- PÓZEREK
akiknél ugyan a felszínen úgy tűnik, hogy támogatják kollégáikat, viszont mindezt egyáltalán nem a munkavállalók igényeire szabják, és így inkább tűnik employer branding projektnek a támogatás, mint valódi segítségnek.
- FIGYELMETLENEK
akiknél az emberi tényező a COVID kihívások miatt háttérbe kerültek, és így munkavállalóik magukra maradtak. Ebbe a csoportba tartoznak azok a cégek is, akik sajnos leépíteni kényszerültek, és a helyzetet nagyon rosszul kezelve, a távozóknak semmiféle támogatást nem adtak, a maradókat pedig bizonytalanságban hagyták.
Komoly piaci hátrányba kerültek azok a munkáltatók, akik az elmúlt időszakban a 2. vagy a 3. csoportba tartoztak, ugyanis újra átvette a munkaerőhiány a vezető trend szerepét a piacon, a cégek béremelési spirálba kezdtek – egymásra licitálnak sok esetben a kollégákért, a megemelt bérek ellenére azonban sok esetben mégis dübörög a fluktuáció a vállalatok nagy részénél.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy azoknál a cégeknél működik a legerősebben a megtartás, ahol a kihívásokkal terhelt időszakban jelen volt a valódi, igényekre szabott törődés, illetve azok a szervezetek tudják alacsonyan tartani a fluktuációt, ahol a vezetők fel vannak vértezve azokkal a kompetenciákkal és támogatással, amely ahhoz szükséges, hogy a kollégáik valóban megbecsülve érezzék magukat még a nehéz helyzetekben is. Összességében az látszik, hogy a jóllét kérdése (különös fókusszal a mentális jóllétre) sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint eddig valaha – mindebben pedig hatalmas szerepe van a vezetőknek.
